Preambulum

Köszönjük, hogy érdeklődése során megtisztel bennünket bizalmával!
A Magyar Repüléstörténeti Társaság civil szervezet, melynek célkitűzése, hogy szervezeti keretet nyújtson a magyar repüléstörténeti értékek felkutatásának, archiválásának, valamint a nyilvánosság elé tárásának lehetőségére.

Részlet Winkler László:

Magyar Repülők könyvéből.

Társaságunk kiemelkedő tagja Winkler László (1926 – 2001) okleveles gépészmérnök, muzeológus, repüléstörténet-kutató.

Az emberiség évezredes vágya volt a repülés. Megvalósításán magyar tudósok, pilóták és repülőtervezők számosan tevékenykedtek. A század első évtizede végére, amikor a könnyű motorok és légcsavarok már hazánkba is eljutottak, legalább negyven lelkes ember fogott repülőgép építésbe. Sikeres munkájuk nyomán az első világháború kitöréséig 87 hazai kísérleti repülőgép született. Ez olyan tapasztalatokat nyújtott, hogy a háború alatt már itt létesült a monarchia, három jelentős – köztük a legnagyobb – repülőgépgyára és három kitűnő repülőgépmotorgyártó üzeme, melyek több ezer repülőgépet építettek.

Albertfalva

Bombázó 1917-iparcsarnok

Magyar Általános Gépgyár
(MÁG repülőgépgyártó üzem és repülőgépmotor gyár.)

MAGYAR ÁLTALÁNOS GÉPGYÁR – MÁG
MÁG gyár dolgozói csoportképen. (fotó/ Dr. Hegedűs Dezső archívum).

MÁG

A MÁG gyár látképe

A vesztes háború után kezdődött meg repülőszakembereink első nagy kivándorlása, akik között volt Kármán Tódor is, a későbbi világhíres aerodinamika professzor. Nálunk alakul ki a klasszikus sportrepülés mai formája a budapesti Műegyetem lelkes fiataljai körében és könnyű együléses repülőgépükkel három világrekordot értek el. Volt háborús pilóták két légi forgalmi vállalatot is létrehoztak. Az egyik vízi-repülőgépekkel a Dunáról felszállva a Gellért térről, a másik Mátyásföld repülőteréről naponta szállította az utasokat Bécs és Budapest között.

931-ben a legnagyobb világesemény a Magyar Aero Szövetség (MAeSz) támogatásával az első 5570 km-es sikeres magyar óceánrepülés volt. 1933-ban a Földközi-tenger körülrepülése, 1936-ban a Berlini Olimpián végzett céltáv vitorlázó 326 km-es rekordrepülés hirdette a magyar sportrepülést. 1938-ban törvényt fogadtak el a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap létesítésére, amely a jelentős adományokkal a repülőkiképzés és sportrepülő ipar fejlődését hozta.
A második világháború előtt feloldott katonai repülési tilalom lehetővé tette harci repülőerők létesítését és azok bevetését is, ami magával vonta a hazai repülőipar újabb erőteljes és ezzel együtt az ország ipari fejlődését.

Hazánk kedvező földrajzi fekvése Budapestet a nemzetközi légi forgalom fontos állomásává tette a kelet és dél felé irányuló hosszú távú vonalakon. Mátyásföld, majd Budaörs repülőterén az akkori kor legújabb és nagy befogadóképességű repülőgépei szálltak le utolsó európai tankolásra. Ugyanakkor a Magyar Légiforgalmi Rt. (MALRT) újabb két- és hárommotoros 15-17 üléses forgalmi gépei Európa több városába szállították az utasokat. Ferihegyen új nagy közforgalmi repülőteret kezdtek kiépíteni.
A második elvesztett háború után hazánk a szovjet hatalmi zónába került, amely felhasználta és felszerelte légierőnket és légiforgalmunkat is 40 éves uralmának fenntartására Európában. A munkarepülés (mezőgazdasági, mentő, vízügyi stb.) különböző ágazatai alakultak ki, a sportrepülés pedig honvédelmi sportok keretében működött.
Napjainkban a légierő felszerelésének és szakszemélyzetének egy része a NATO védelmi rendszerében működik tovább. A Magyar Légiközlekedési Vállalat (MALÉV) 1954 évi megalakulása óta állandó fejlődésben zárkózott fel a nemzetközi légiforgalom vonalaira és interkontinentális járatait a legkorszerűbb gépekkel üzemeltette Ferihegy kétpályás, két terminálos repülőteréről.