931-ben a legnagyobb világesemény a Magyar Aero Szövetség (MAeSz) támogatásával az első 5570 km-es sikeres magyar óceánrepülés volt. 1933-ban a Földközi-tenger körülrepülése, 1936-ban a Berlini Olimpián végzett céltáv vitorlázó 326 km-es rekordrepülés hirdette a magyar sportrepülést. 1938-ban törvényt fogadtak el a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap létesítésére, amely a jelentős adományokkal a repülőkiképzés és sportrepülő ipar fejlődését hozta.
A második világháború előtt feloldott katonai repülési tilalom lehetővé tette harci repülőerők létesítését és azok bevetését is, ami magával vonta a hazai repülőipar újabb erőteljes és ezzel együtt az ország ipari fejlődését.

Hazánk kedvező földrajzi fekvése Budapestet a nemzetközi légi forgalom fontos állomásává tette a kelet és dél felé irányuló hosszú távú vonalakon. Mátyásföld, majd Budaörs repülőterén az akkori kor legújabb és nagy befogadóképességű repülőgépei szálltak le utolsó európai tankolásra. Ugyanakkor a Magyar Légiforgalmi Rt. (MALRT) újabb két- és hárommotoros 15-17 üléses forgalmi gépei Európa több városába szállították az utasokat. Ferihegyen új nagy közforgalmi repülőteret kezdtek kiépíteni.
A második elvesztett háború után hazánk a szovjet hatalmi zónába került, amely felhasználta és felszerelte légierőnket és légiforgalmunkat is 40 éves uralmának fenntartására Európában. A munkarepülés (mezőgazdasági, mentő, vízügyi stb.) különböző ágazatai alakultak ki, a sportrepülés pedig honvédelmi sportok keretében működött.
Napjainkban a légierő felszerelésének és szakszemélyzetének egy része a NATO védelmi rendszerében működik tovább. A Magyar Légiközlekedési Vállalat (MALÉV) 1954 évi megalakulása óta állandó fejlődésben zárkózott fel a nemzetközi légiforgalom vonalaira és interkontinentális járatait a legkorszerűbb gépekkel üzemeltette Ferihegy kétpályás, két terminálos repülőteréről.